KOCSI OLGA & SZABÓ ESZTER ÁGNES

 

Kocsi Olga (1987) budapesti művész, fotó- és videóinstallációval foglalkozik. Multiszenzoriális élményt hoz létre olyan témákkal kapcsolatban, amelyek a különféle tudományterületek keresztmetszetében rejlenek. A valóság és a virtuális valóság kapcsolatával és annak jövőbeli lehetséges fejlődésével, a privát tér és a köztér közötti határterületek feltérképezésével foglalkozik. Munkájában arra törekszik, hogy aktívan bevonja a nézőt azzal, hogy unortodox helyzeteket teremt számára.

 

Szabó Eszter Ágnes (1966) a Pécsi Tudományegyetem rajz és vizuális nevelés, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán végzett. Művészetpedagógiai munkáját általános iskolákban és egyetemeken fejti ki. Jelenleg az ELTE SEK oktatója.

Alapító tagja a pécsi Közelítés Művészeti Egyesületnek, Budapesten pedig megalapította a Hints Institute for Public Art-ot, amely 2000 és 2010 között működött, és a múzeumokon, galériákon kívül, a társadalom különböző csoportjaiban megjelenő művészeti eszközök kutatásával foglalkozott. Az egyesület tagjai képzőművészek, szociológusok, antropológusok és designerek voltak. A 2000-es évek elején kezdődött magyarországi ökodesign mozgalom egyik elindítója. Nyilvános recycling workshopok szervezője és lebonyolítója.

A „Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val” című falvédője iróniával lépte át a „képzőművészet” és népművészet határát. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen írt doktori disszertációja a társadalomban megjelenő kritikai attitűdökön, a popkultúra megjelenési formáinak kutatásán alapult.

 

​

EMBODIMENT

Az EMBODIMENT, a Megtestesülés című kiállítás tárgya egy új „szent” karakterének megteremtése, aki a pazarlás megakadályozásának védőszentjeként jelenik meg: IRMA5 second. A „szent” védő tevékenysége a földre ejtett és öt másodpercen belül felkapott, ergo még elfogyasztható élelmiszer íratlan szabályára, gyakorlatára utal.

A Capa Központ CAPAZINE keretében indult projekt alkotói és kutatói folyamata során Kocsi Olga és Szabó Eszter Ágnes inspirációs jeleneteket rögzítettek, talált tárgyakat gyűjtöttek, új alkotásokat hoztak létre, melyeket ma egy ikonosztázszerű installációban tárnak elénk. A fotográfiák nyomatként különböző szokatlan anyagokon virítanak (matrica, tortilla, rizstészta), IRMA5Second egy monitoron vagy más, kegytárgyszerű objekteken jelenik meg.

A kiállítótér építészete is meghatározó, hiszen a volt textilgyár csarnokának oszlopai vezetik a nézőt a multimediális ikonosztázhoz. Ennek felépítése a művészek kutatásai során felfedezett, hagyományos utcai élelmiszeroltárok mintájára készült, barokkos túldíszítettségben.

A művészet és szakralitás túlzásainak eredeti megjelenítése mindkét művész eddigi alkotópályájának sajátja, találkozásuk, párbeszédük lenyomata viszont a kortárs művészeti közegben most jelenik meg először. Mindketten alkalmazták már a keresztény szimbólumok és színek átértelmezését, a szakrális giccsek sokszorosításának módszerét és jelenség és jelentéstartalom ironikus át- és kifordítását. Megtestesülés című kiállításukban mindez összeadódik. A széles körű bevonás a projekt kiterjesztésével az intézmény falain túlra, utcai oltárok felállításával, köztereken valósulna meg, gerilla side projektként.